Tegnap volt a névnapom, de nem is ez a lényege a mai bejegyzésemnek, hanem amit kaptam ajándékba. Igaz csak egy mondat volt, de ilyen szép ajándékot nem sűrűn kapok. A tegnapi vacsorát nem Nekem kellett prezentálnom, hanem a Zuram volt olyan kedves és megcsinálta. Főzés közben beszélgettünk, ahogy mindig is így megy ez nálunk, és mesélte, hogy a főnökével a melóhelyen arról beszélgettek, hogy mennyire kevés ember van akit igazán a barátjuknak mondhatnak. Ez a téma mostanában igen gyakran jelen van a hétköznapjainkban, aminek természetesen oka van, de ezt majd akkor írom le, ha az okok letisztázódtak, és a dolgok a helyükre kerültek. Szóval, nem tudom más hogy van ezzel, de azt hiszem egy kezemen meg tudom számolni, hogy Nekünk mennyi IGAZ barátunk van. De megint elkalandoztam…. A lényeg az volt, hogy mondta nekem mit mondott Ő a főnökének, hogy Neki egy igaz barátja van, akire mindig számíthat és az Én vagyok, azaz a Felesége. :) Előtte pár perccel átölelt és azt mondta
- De jó, hogy szeretlek! :)
Tudom, hogy a házasság nem csak a szerelmen alapszik, hogy kell még nagyon sok minden hozzá, lehetőleg függés és beteges ragaszkodás nélkül, inkább kiegészítve egymást. És tudom, hogy a barátság is benne van meg a kompromisszum, és a tudatos egymásra figyelés. Tudom, hogy nem szabad hagyni, hogy az idő, a hétköznapok monotonitása elsodorjon egymástól, és figyelni arra, hogy ne megszokás legyen a kapcsolat, hanem mindketten lássunk benne még lehetőségeket. És miközben ezt írom rájöttem, hogy holnap van a 21.-ik házassági évfordulónk. Nem ezt az alkalmat ünnepeljük igazán, mert Nekem az ismeretségi évforduló a nagy pont, az indulás kezdete. Az esküvő egy állomás volt, de leírni, hogy ez már huszonegy éve volt, nagyon furcsa. Az érzelmeim semmit nem változtak, nagyon szeretem a férjem, és ha ránézek az jut eszembe, hogy mekkora szerencsém van Vele. /Zsuzsi, nem röhög! :)/ .
A Mi kapcsolatunk valahogy nem férj-feleség kapcsolat, hanem egy összeolvadás. Két fél egésszé válása. Az első csoda az életemben.
Sokszor Ő úgy mutat be ismeretleneknek, hogy a „csajom” :) Nem édes??? :) Szeretem, ha így beszél Rólam. Persze szeretek a felesége is lenni, de inkább szeretek a csaja lenni, a barátja lenni, a szeretője lenni, a gyerekei anyja, a NŐ aki mellette van mindig, mindenkor ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ!
Pár gondolat a kapcsolatunkból……..
- bemelegíteni a takarót mire az ágyba jön
- miközben zuhanyozik beszélgetni Vele
- tekergeti a hajam amíg elalszik
- naponta 2x beszélünk telefonon
- finomakat főz
- akkor is etet csokival ha tudja, hogy fogyózom, mert viszont azt is tudja, hogy imádom a csokit
- lassan már beszélnünk sem kell, mert tudjuk a másik mit gondol /ez elég ijesztő tud lenni :)/
- ha valamit sumákba intézek biztos, hogy éppen akkor hív
- nézegetem a kezét, az arcát
- nagyon szeretek hozzá bújni
- hülyére röhögjük magunkat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése