Már lassan 2 napja történt, de még mindig a tehetetlenség érzése van bennem. Megszülettek a kicsik, de sajnos kettő csöppséget elvesztettünk......
24.-én éjszaka már láttam, hogy vajúdik, fáj a hasa, de néha elaludt. Végig Vele voltam, egész éjjel. 25.-én reggel kihívtuk az állatorvost, hogy nézze meg minden rendben van-e. Megvizsgálta és azt mondta, hogy még nincs kicsi a szülőcsatornában. Nem sokkal a doki távozása után elment a magzatvíz, és beindult a vajúdás. Olyan 10 óra körül már láttam, hogy nyom, elkezdődtek a toló fájások. Délben már nagyon aggódtam, mert amennyit nyomott, már vagy 3 almot is megszülhetett volna szegénykém. Megint jött a doki, és sajnos kiderült, hogy az első baba nagyon nagy volt, és a szülőcsatornában meghalt. Persze teljesen kiakadtam, nem vagyok hozzászokva, hogy újszülöttet elveszítsünk. A Wena előző almánál volt ilyen, akkor is majd megszakadt a szívem....
Szóval a doki kiszedte a kicsit, beadott egy szurit, és 20 percen belül megérkezett a következő csöppség. Addigra már a Kory is hazajött ami nagy megnyugvás volt. A kicsivel minden rendben volt, de már láttam, hogy Dessyke nagyon fáradt, nem fogja tudni a többi babát rendesen megszülni. Kapott még egy szurit, és megegyeztünk a dokival, ha 30 percen belül nem jön a következő baba, akkor császározni fog. Apa is hazajött a melóból. Sajnos nem jött a következő a megadott időn belül, és mire újra kijött a doki megszületett nagy kínkeservvel a következő baba, aki nem élt. Azonnal mentünk a rendelőbe, és 10 percen belül már a császárral született apróságokat dörzsölgettük.
Így lettek heten, akik kilencen voltak......
Dessy jól van, a varrata gyönyörű, eszik, iszik, csodálatos anya, folyamatosan nyalja a kicsiket, és ki sem lehet csalni az alomdobozból.
Minden jó, ha jó a vége :)
24.-én éjszaka már láttam, hogy vajúdik, fáj a hasa, de néha elaludt. Végig Vele voltam, egész éjjel. 25.-én reggel kihívtuk az állatorvost, hogy nézze meg minden rendben van-e. Megvizsgálta és azt mondta, hogy még nincs kicsi a szülőcsatornában. Nem sokkal a doki távozása után elment a magzatvíz, és beindult a vajúdás. Olyan 10 óra körül már láttam, hogy nyom, elkezdődtek a toló fájások. Délben már nagyon aggódtam, mert amennyit nyomott, már vagy 3 almot is megszülhetett volna szegénykém. Megint jött a doki, és sajnos kiderült, hogy az első baba nagyon nagy volt, és a szülőcsatornában meghalt. Persze teljesen kiakadtam, nem vagyok hozzászokva, hogy újszülöttet elveszítsünk. A Wena előző almánál volt ilyen, akkor is majd megszakadt a szívem....
Szóval a doki kiszedte a kicsit, beadott egy szurit, és 20 percen belül megérkezett a következő csöppség. Addigra már a Kory is hazajött ami nagy megnyugvás volt. A kicsivel minden rendben volt, de már láttam, hogy Dessyke nagyon fáradt, nem fogja tudni a többi babát rendesen megszülni. Kapott még egy szurit, és megegyeztünk a dokival, ha 30 percen belül nem jön a következő baba, akkor császározni fog. Apa is hazajött a melóból. Sajnos nem jött a következő a megadott időn belül, és mire újra kijött a doki megszületett nagy kínkeservvel a következő baba, aki nem élt. Azonnal mentünk a rendelőbe, és 10 percen belül már a császárral született apróságokat dörzsölgettük.
Így lettek heten, akik kilencen voltak......
Dessy jól van, a varrata gyönyörű, eszik, iszik, csodálatos anya, folyamatosan nyalja a kicsiket, és ki sem lehet csalni az alomdobozból.
Minden jó, ha jó a vége :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése