Azt szeretném leírni, hogy mit hogyan élek meg, hogyan alakul ki bennem a Mami. Érzelgős lesz, sokszor biztosan nyálas is, de az érzelme már csak ilyenek ebben a megfagyott világban.
Amikor megtudtam, hogy Mami leszek, egyenlőre nagy örömöt éreztem, de ez az érzés folyamatosan fejlődik, egyre erősebb. Már nem nagy öröm, hanem végeláthatatlan boldogság és ebben fürdöm nap mint nap. Azóta minden pillanatom erről szól, és biztos, hogy el is túlzom, de ebben ez a jó. Imádom ezt az érzést. Már beszéltem a Kory-val, hogyha nagyon sok vagyok azonnal szóljon, habár ezt Én érzem, de feszegetem a határokat, mint a kisgyerek. Már most ölni tudnék Bogyókáért, pedig még nem is láttam, majd csak jövő héten kedden az ultrahangon. Gondolom ez az érzés az anyaságom miatt van, mert az anyukája a gyerekem, itt alapból jön a védő ösztön, Ő pedig ennek a duplája. Olyan embernek a gyermeke lesz akit nagyon szeretek, így Bogyóka iránti szeretetem dupla szeretet. Nagyon erős gyengédséget érzek ha csak rágondolok, hogy ott ücsörög Kory pocijában, és várja, hogy találkozzunk.
Aztán sokat gondolkodom azon hogyan lehet, hogy 2 év gyógyszerszedés után egyszer csak semmit nem törődve a hormonnal megfogan egy élet. Biztos vagyok benne, hogy ennek oka van, és nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy ki Ő, és mi a jövetelének az oka.
Egy biztos nagyon nagy szeretettel várjuk, és imádni fogjuk minden porcikáját!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése