Most arról az időszakról nosztalgiáznék amikor Én megtudtam, hogy babát várok. Az esküvő előtt már 2 hónappal nem szedtem a gyógyszert, mert arra gondoltunk, hogy mielőtt jön a baba teljesen tisztuljon ki a szervezetem. Megvolt a nagy nap, elmentünk nászútra, és a visszaérkezésünk után nagyjából 2 héttel terhes is lettem. Védekeztünk, mert még várni akartunk egy kicsit, de a Kory is úgy döntött, ahogy Bogyóka is, hogy nem érdekli semmi jönni akar. Ebben látok hasonlóságot, habár a módszer a védekezésben más volt, de a lényeg ugyanaz.
Tesztet vettem, de Nálam az első teszt negatív volt. Lehet akkor még nem voltak akkora hatásfokúak, annyira érzékenyek a hormonra mint a mostani tesztek. Aztán csak nem jött meg aminek meg kéne havonta. Vettem másikat, és az már két csíkos volt.
A lelkem mélyén mindig is az anyaságra készültem, és még fogalmam nem volt ez mivel jár, milyen érzéseket ad. Az egész terhességemet úgy éltem meg, hogy nem igazán tudtam felkészülni arra ami utána jön lelkileg, csak sodródtam. Sőt sokszor meg is ijedtem attól, hogy például más gyerekével nem nagyon találom meg a hangot, ha pedig újszülöttről volt szó, nem éreztem semmit. Semmi olyan anyai érzésem nem volt amiről azt gondoltam, hogy lennie kéne. Ha egy baba sírt idegesített, és inkább elmentem, mint felvettem volna. Sokat gondolkodtam milyen anya leszek, ha ennyire semlegesek az érzelmeim. Azt hittem valami baj van Velem. Most éppen ezt látom a Kory-n. Boldog, de nem érti mi ez az őrület Nálam. Elfogadja, hogy megkergültem, csak nem érzi mitől.
Más is így lehet ezzel? Az első terhesség tényleg mindenkinek ilyen?
Ha van kedvetek írjátok le, hogy Nálatok ez hogyan volt. Nagyon kíváncsi lennék rá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése