Testvérek

"Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket.
A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk. Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltűntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén őrzünk! Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során."

(Pam Brown)

A gondolat onnan jött, hogy Kory azt mondta a minap, Bogyóka után szeretne gyorsan még egy babát, mert nem szeretné, ha egyedül nőne fel. Ebből arra következtettem, remélem jól, hogy neki jó, hogy van egy húga. Igaz, amikor kicsik voltak nem igazán játszottak egymással. Mindig más volt az érdeklődési kör, és teljesen mással voltak elfoglalva. Eszti autós volt, nem kimondottan a lányos játékok érdekelték, Kory pedig állandóan alkotott valamit, általában rajzolt, festett. Azt hiszem e miatt nem hallottam Őket sokat veszekedni sem. Az egyiket leültettem egy kisautó mellé, a másikat a szoba másik felébe egy papírral, és némi színezővel. Jó tesók voltak mindig, de nem voltak barátnők. A Kory állandóan úgy érezte, hogy anyáskodnia kell a húga felett//szerintem inkább félti//, ez a mai napig megvan, habár Ő mindenki felett szeret anyáskodni:)
Viszont ezt az Eszti sokszor nem igazán tolerálta, és most sem hiszem, hogy ez a legpozitívabb tulajdonság amit a  Koryban szeret.:) Viszont mióta kijöttünk Zélandra sokkal összetartóbbak, és azt hiszem valahol barátok is lettek. Jó látni, hogy megismerik egymást. Azt nem mondom, hogy mindenben megegyeznek, sőt sok mindent nehezen viselnek el a másikból, de amit otthon hiányoltam közöttük az itt megvan. Tulajdonképpen kapták egymást, nem sok választásuk volt, és ehhez viszonyítva nagyon jól kijönnek egymással. Nagyon reménykedtem abba mindig, hogy nem lesznek egyformák, nem kell majd a „lopkodott ruci” miatt veszekedni, vagy mert mind a kettőnek egy pasi tetszik. Ez annyira bejött, hogy a lehető legmesszebb vannak egymástól pasi téren, és a ruhatáruk is ég és föld. A lényeg, hogy úgy látom egészen kiegyensúlyozott a viszony, és azon leszek amíg megtehetem, hogy ez így is maradjon. Én már tudom, ha az embernek jó a testvérével a viszonya az nagyon sokat tud adni az életben.
Nekem Öcsém van azaz Öcsikém.:)
Ahogy öregszem, mert öregszem ám, rájöttem, hogy életemben az egyik legfontosabb kapocs ami a testvéremmel összeköt. Az idő összecsiszolt minket, mint mindenkit egy hosszú kapcsolatban. Kicsinek mindig éreztem, hogy nagyon szeretem, soha nem éreztem másképp. Nem egyszerű eset a drága bogaram, de pont azért szeretem amilyen. Őrült, hedonista, imádni való….ugye Zsuzsika???:)
Mondjuk, amikor a társasjátékban Én nyertem ezt nem igazán tudta elviselni, és jól megharapott. Na, akkor utáltam. Viszont Én minden bonbont, csokit eldugtam, és dugiban bezabáltam, amit a mai napig emleget. Sok-sok emlékem van. Jó is, rossz is. Sok minden amin keresztül mentünk mi ketten, amitől a testvérségünk nagyon szoros lett. Nem tudom az ikreknek milyen a viszonya, de talán ehhez hasonlíthat a mienk is.
Sokáig azt hittem, hogy nagyon különbözőek vagyunk, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van. A lelkünk egyforma, csak a kifejezési módunk más.
Soha nem értettem, hogyan lehet az, hogy testvérek összevesznek egy életre, évekre, vagy akár csak hónapokra. Számomra ez lehetetlen. Vannak konfliktusok, hiszen abból adódóan, hogy más az utunk, más a véleményünk is sok mindenről, de ez természetes. Eddig nem volt olyan probléma, amit ne tudtunk volna megoldani.
Emlékszem, volt idő, amikor nem beszéltünk, és volt idő, amikor az agyamra ment, mérges voltam rá, vagy amikor büszke voltam rá, és volt olyan is amikor nem. És volt amikor féltettem, aggódtam. Most már átadtam a staféta botot, biztos kezekben tudhatom, mert révbe ért, és ez a legnagyobb örömeim közé tartozik ami történt eddig Velem.

Ő tudja minden titkomat. Neki elmondom minden érzésemet.
Ismer, és Én ismerem….legyen ez még így végtelen sokáig!

És ez csak Neked Öcsikém:
A kávé itt vár, újság kikészítve…..:)